Valaquenta

03ápr09

Kicsit félretettem A Gyűrűk Urát, és belekezdtem A szilmarilokba ismét, arra ugyanis kevésbé emlékszem, meg nehezebb olvasmány stb. Az alábbiakban található egy – szerintem – rendkívül szép rész A valákról c. fejezetből.

Manwéval lakozik Varda, a Csillagok Királynője, aki ismeri Ea minden tartományát. Szépségét az emberek és a tündék szavai nem tudják leírni, mert Ilúvatar fénye ragyog az arcán. Hatalma és öröme a fény. Ea mélyéről sietett Manwe segítségére; mert Melkort már a muzsika előtt ismerte és elutasította, és Melkor gyűlölte őt, s jobban félte, mint bárki mást Eru teremtményei közül. Manwe és Varda ritkán válnak el egymástól, és Valinorban lakoznak. Csarnokaik az örök hó fölött vannak, az Oiolossén, a Föld legmagasabb hegye, a Taniquetil legfölső csúcsán. Ha Manwe föllép a trónjára ott, és Varda az oldalán van, akkor messzebb lát bárki másnál, át ködön és sötétségen, át a tágas tengereken. És ha Manwe mellette van, Varda tisztábban hallja mindenki másnál a távoli hangokat kelettől nyugatig, kiáltsanak bár hegyen, völgyben vagy a mélyből, melyet Melkor alkotott a Földön. A világban lakozó összes nagyon közül a tündék Vardát tisztelik és szeretik a legjobban. Elberethnek nevezik, s az ő nevét kiáltják Középfölde árnyai közül, az ő nevét dalolják, amikor fölkelnek a csillagok.

(Gálvölgyi Judit fordítása)

Most, hogy járok Tolkien-kurzusra, már sokkal jobban megértem és felfogom, miről szól A szilmarilok, illetve alapvetően az egész tolkieni mitológia. Ha valaki A Gyűrűk Urát nem is szeretné elolvasni, mondván hogy túl részletes és lassú (ami szerintem rossz ürügy, mert a leírások is elképesztőek tudnak lenni, csak le kell lassítani nekünk is), annak ajánlom A szilmarilokat, mert ugyan rengetegnél is több név van benne és emiatt néha kusza elsőre, de ki lehet bogozni a szálakat, és ha ehhez valaki veszi a fáradságot, rájöhet, hogy ez a Tolkien nem is írt unalmasan, sőt! Zseni volt, komolyan.

Kategória:Általános, Írás, Tolkien   |  Leave a Comment
Címkék:Írás, Könyvek, Tolkien